A 2014. március 15-én hatályba lépett új Ptk. alapján a vezető tisztségviselők a társaságnak okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felelnek. Bár a harmadik személynek - szerződésen kívül - okozott kár vonatkozásában érvényesíthető egyetemleges felelősség szabályainak megjelenése miatt a vezetői felelősségbiztosítások iránti érdeklődés, illetve kereslet értelemszerűen és joggal megnövekedett, fontos figyelembe venni néhány, a kockázatkezeléssel kapcsolatos további körülményt is.
Mindenképpen vizsgálandó kérdéskör az, hogy a káresemények vonatkozásában a biztosítók milyen kizárási feltételeket érvényesítenek. A széles körben ajánlott biztosítási konstrukciók általában kizárják a szándékos mulasztásból és jogszabálysértésből, illetve a szakmai szabályszegésből fakadó kárigényeket a vezetői felelősségbiztosítás hatálya alól. Egyes iparágakra, illetve vállalati körre alkalmazandó kockázatkezelés kapcsán előírt jogi-, hatósági-, vagy az állami illetve önkormányzati tulajdonhoz kapcsolódó szabályozás nem megfelelő betartását érintő felelősség elsősorban a vezető tisztségviselőket, illetve a vezető testületi tagokat érinti, melyet a társaság alapító dokumentumai és szabályzatai, vagy tulajdonosi határozatai akár közvetlenül is meghivatkozhatnak. Amennyiben a vezető tisztségviselőkkel megkötött szerződések másként nem rendelkeznek, akkor a kockázatkezeléssel kapcsolatos felelősségi körben felmerülő károkra az előbbiek alapján életbe lépő kizárási feltételek miatt az érintett vezető tisztségviselőkkel szemben a kockázatkezelés előírások szerinti kialakításának, illetve működtetésének hiányából fakadó kárigény érvényesíthetővé válik. Ebben az értelemben a kockázatkezeléssel összefüggő hiányosságok a vezetői felelősségbiztosítással le nem fedett káreseményekhez vezethetnek, melyek kapcsán a vezető tisztségviselők személyes kártérítési kötelezettsége ilyen módon nem csökkenthető.
Ugyanez igaz lehet a kombinált, például a szakmai és vezetői felelősségre együtt megkötött biztosítások esetében is. Fentiekből következően egyrészről a megfelelő vezetői felelősségbiztosítások megkötése jelentős felkészüléssel és adott esetben külső szakmai segítség igénybe vételével kell, hogy együtt járjon, másrészről a kockázatkezeléssel kapcsolatos tulajdonosi elvárásokat és a vezetői felelősségi szabályokat a vezető tisztségviselőkkel megkötött szerződésekben célszerű minél pontosabban meghatározni.
Természetszerűen mindez a kockázatkezelés tekintetében nem szabályozott körbe eső társaságok esetében is figyelembe veendő, hiszen a kockázatok vezető tisztségviselők által nem megfelelő módon történő kezelése olyan működési hibákhoz vezethet, melyekből fakadó károkat a vezetői felelősségbiztosítások szakmai szolgáltatás során okozott kárként kizárhatnak a biztosítási események köréből. Ilyen esetekben ugyan nem beszélhetünk szándékos mulasztásról vagy jogszabálysértésről, de a vezető tisztségviselőktől elvárható gondosság és szakértelem követelményeinek kizárólag általános „vezetői" képességekre való leszűkítése - mint tulajdonosi elvárás - hiába növeli meg a vezetői hibák és mulasztások következményeinek vezetői felelősségbiztosítással való lefedettségét, ha ugyanakkor jelentősen csökkenti a sikeres vállalati működés esélyeit.
Tekintettel arra, hogy a vállalati kockázatkezelés kialakítása és működtetése nem választható el a szakmai sikertényezőktől, elvárásoktól, normáktól és veszélyhelyzetektől, az eredményes kockázatkezelés kialakítását és működtetését mind a biztosítások által le nem fedhető (finanszírozható) negatív hatású kockázatok elfogadható szintre történő mérséklése, mind pedig a sikeres üzletmenettel kapcsolatos célok és közösségi elvárások minél nagyobb mértékű teljesülésének elősegítése indokolttá teszi.
Az ügyvezetői tevékenység megfelelőségét adott időszakra utólag megállapító felmentvény intézménye sem biztosítja maradéktalanul a vezető tisztségviselők kockázatkezelésre vonatkozó kötelezettségeik megsértésével kapcsolatos kártérítési felelősség alóli mentességét, hiszen a társaság tulajdonosa(i) jelentős kár bekövetkezése esetén megalapozottan hivatkozhat(nak) arra, hogy a felmentvény megadásának alapjául szolgáló tények vagy adatok valótlannak illetve hiányosnak bizonyultak a kockázatok megállapítása és kezelése kapcsán.
Ugyancsak problémát okozhat a kártérítési kötelezettség elhárítása kapcsán a vezető tisztségviselőkkel megkötött „manager" szerződések, vagy a tulajdonosi határozatok hatáskörelvonásról szóló rendelkezéseire való hivatkozás is, hiszen ezek általában nem tartalmazzák a kockázatkezeléssel kapcsolatos felelősségek és hatáskörök csökkentését, így nehezen válik igazolhatóvá, hogy jelentős kárt okozó körülmény elkerülésével vagy a kár elhárításával kapcsolatosan elvárható magatartás ne lenne számon kérhető akár jelentős ügyvezetői hatáskörelvonás vagy döntési jogkör korlátozás esetében is.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségével kapcsolatos „megelőző" intézkedések a kockázatfinanszírozást nyújtó biztosítási konstrukciók összevetésével és alapos szakmai mérlegelésével, valamint az eredményes kockázatkezelés vállalati kereteinek korszerű kialakításával és működtetésével együtt valósíthatók meg hatékonyan.
Előző részek: 1. rész: Kontrollok és mellékhatások, 2. rész: Az új Ptk. mellékhatásai, 3. rész: A siker tényezővé válása, 4. rész: A siker alapozása - irányítási szépségtippek, 5. rész: A kockázati szintek alkalmazása, 6. rész: A siker buktatóinak elkerülése, 7. rész: Szerepek és felelősségek, 8. rész: Az eredményesség értékelése
Következő rész: 10. rész: Éves képességfejlesztő és minőségértékelő program
Kapcsolódó ajánlatunk: Risk Management Mentoring