A jelenleg elterjedt, alapvetően megfelelőség ("compliance") irányultságú kockázatkezelési gyakorlatok a szükségeshez képest jóval kevesebb figyelmet és csak korlátozott szerepvállalást követelnek meg a gazdasági társaságok irányításáért felelős vezetők és testületi tagok részéről. Azonban a külső és belső kockázatok kezelésében való fokozottabb aktivitást a szabályozási környezet ez irányú változásai, a tulajdonosi kontrollok szerepének erősödése, valamint a külső érdekeltek növekvő elvárásai és bővülő érdekérvényesítő képességei is kikényszerítik.
A 2014. március 15-én életbe lépett új Ptk. több olyan újdonsággal szolgál a gazdasági társaságokra vonatkozó addig hatályos törvényhez (Gt-hez) képest, melyek változást kell, hogy hozzanak az irányító testületek és a felsővezetők kockázatkezeléshez való eddigi - általában igen „lagymatagnak” mondható - hozzáállásában is. Az alábbiakban a teljesség igénye és a később kialakuló bírósági gyakorlat megelőlegezése nélkül olyan változásokra hívjuk fel a figyelmet, melyek befolyásolhatják az irányító testületi tagok és felsővezetők kockázatkezelési rendszerrel kapcsolatos elvárásait és szerepvállalásait.
Az egyik fontos változás, hogy hatályon kívülre került a korábbi társasági törvény azon kitétele, mely szerint a vezető tisztségviselők csak a társaság felé tartoznak kártérítési felelősséggel, vagyis a harmadik félnek okozott kárért a gazdasági társaság és annak vezető tisztségviselői egyetemleges felelősséggel tartoznak. Megváltoztak a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai is, melyeket a vezető tisztségviselők és felügyelőbizottsági tagok társasággal szembeni károkozására kell alkalmazni.
Akár harmadik félnek, akár a társaságnak okozott kárral kapcsolatos felelősség szabályainak alkalmazásakor első lépésben vizsgálandó, hogy a vezető tisztségviselő látta-e, illetve előre kellett-e volna látnia az e minőségében személyesen vagy a társaság által harmadik félnek, illetve a társaságnak okozott kárt. Az új Ptk. lehetőséget nyújt a tulajdonosok számára a jogszabállyal nem ellenkező, de az eddigi gyakorlathoz képest kiterjedtebb ügyvezetői és felügyelőbizottsági kötelezettségek létesítő okiratban (alapító okiratban vagy alapszabályban) való rögzítésére. Például alkalom nyílik az esetlegesen felmerülő káresemények kapcsán a vezető tisztségviselők, illetve felügyelőbizottsági tagok szerződésszegési körülményeit érintő - és így az esetleges kártérítés mértékét is meghatározó - „ellenőrzési körének” a vállalati kockázatkezelés rendszerére vonatkozó minőségi elvárásokkal és részletes felelősségi szabályokkal való kiterjesztésére is.
A tőzsdei, pénzintézeti és államháztartási szabályozás alá eső szervezetek esetében a kockázatkezelési elvárásoknak való megfelelést jogszabályok is előírják, mostantól azonban az új Ptk. alapján minden gazdasági társaságra igaz, hogy a tulajdonosok hatékonyabban érvényesíthetik az ez irányú vezetői és ellenőrzési mulasztásokra hivatkozó kártérítési igényeiket. Ugyanakkor a vezető tisztségviselőket és felügyelőbizottsági tagokat érintő és az okozott kárért való felelősség szabályainak változásai a felsővezetők és irányító testületi tagok részéről is a hatékony kockázatkezelés megvalósulása iránti törekvéseket kell, hogy erősítsék.
A bizonyítottan jól kialakított és eredményesen fenntartott vállalati kockázatkezelési rendszer hiányában a társaság működését érintő bizonytalanságból származó jövőbeli hatások negatív következményeinek az irányító testületek illetve felsővezetők által a társaságnak vagy harmadik félnek okozott kárként való értelmezése természetesen okszerű, hiszen a kockázatkezelési rendszer fenntartásával és felügyeletével kapcsolatos felelősségek akkor is az ő „ellenőrzési körükbe” esik, ha egyébként erről az alapító okirat vagy alapszabály konkrétan nem rendelkezik.
Az új Ptk. károkozással kapcsolatos általános előírásai alapján indokolt az alkalmazott vállalati kockázatkezelési rendszer eredményes működésének fenntartása mellett a szükséges átláthatóság biztosítása az összes érdekelt fél részére. Az érintett felek számára - az elvárható szinten, illetve mélységben - megismerhető vagy megismerhetővé tett kockázati kritériumok bemutatásával ugyanis a vezető tisztségviselők, illetve a felügyelőbizottsági tagok szükség esetén igazolni tudják, hogy a harmadik félnél vagy a társaságnál felmerülő kár esetén az „előre láthatósággal” kapcsolatosan felróható körülmények, vagyis a kockázat mértékét befolyásoló irányítási és ellenőrzési tevékenységek, az összes érdekelt fél által előre ismert és elfogadott szinten valósultak-e meg.
A vezető tisztségviselők vagy a felügyelőbizottsági tagok is mentesülnek a felelősség alól, amennyiben nem (volt) elvárható, hogy az adott körülményt elkerüljék, vagy a kárt elhárítsák, illetve előre lássák. A kockázatkezelési rendszer kereteinek megfelelő kialakításával, a felelősségi területek körülhatárolásával, valamint az érdekelt felek meghatározásával és a velük való kapcsolat fenntartásával biztosítható, hogy a vezető tisztségviselők és a felügyelőbizottsági tagok kockázatvállalásával kapcsolatos külső elvárások valamint az általuk meghatározott és ellenőrzött kockázatviselési szintek, illetve kockázati toleranciák összhangba kerüljenek. Az alkalmazott kockázati kritériumok érintett felekkel történő megismertetése, a visszajelzések fogadása, valamint a szükséges konzultációk lefolytatása nem csak a korszerű kockázatkezelés nélkülözhetetlen elemei, hanem adott esetben a károsultat is terhelő kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségből fakadóan elősegítik az érintettek közötti kármegosztás mértékének meghatározását, illetve annak elfogadtatását is.
Az új Ptk. hatályba lépésével megváltozó, a vezető tisztségviselőkre és a felügyelőbizottsági tagokra vonatkozó felelősségi szabályok még inkább érdekeltté teszik a szereplőket a hatékony - és a szükséges mértékben minden érintett fél által átlátható - kockázatkezelési rendszer eredményes működésének folyamatos fenntartásában. Ehhez azonban ismerniük és a saját munkájukban is alkalmazniuk kell a korszerű kockázatkezelést támogató alapelveket és módszereket, melyek természetesen nem csak a károkozás elkerülésében, hanem a sikeres üzleti működés egyre kevésbé kiszámítható körülmények közötti fenntartásában is nélkülözhetetlenek. A kockázatkezelés üzleti sikertényezővé válásáról a következő részben lesz szó.
Kiegészítés: A vállalati kockázatkezelés jelentősége az új Ptk. vezető tisztségviselőkre vonatkozó felelősségi szabályainak alkalmazásában
Az új Ptk. szerinti felelősségi szabályok alapján a társaságnak vagy szerződéses partnernek szerződésszegéssel okozott kár esetén mentesül a vezető tisztségviselő a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, „hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa” (2013. évi V. törvény a Polgári törvénykönyvről, 6:142. §). E szabály alapján célszerű és javasolt, hogy a társaság tulajdonosa(i) által a létesítő okiratban vagy más belső szabályzatban, illetve a szerződéses partnerek által a megkötött szerződésekben a vezető tisztségviselők e jogállásukat érintő ellenőrzési körében az előre nem látható körülmények hatásainak elvárható vagy előírt értéktartományon belül tartását célzó vezetői tevékenységek - vagyis a vállalati kockázatkezelés - minőségi kritériumainak betartásával kapcsolatos vezetői kötelezettségek megfelelően rögzítésre kerüljenek. Ennek hiányában ugyanis a vezető tisztségviselők szerződésszegéssel okozott kárért való közvetlen személyes felelőssége - a szándékos mulasztás vagy károkozás nyilvánvaló eseteit leszámítva - nehezen állapítható meg.
Mindez azért is figyelemre méltó, mert a károsult társaság vagy szerződéses partner „kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni” (6:144. §), vagyis „e kötelezettségek felróható megszegése miatt keletkezett kárt a károkozó nem köteles megtéríteni” (6:525. §). Tekintettel az üzleti kapcsolatok bonyolultságára és az üzleti működésre általában is jellemző egyre nagyobb fokú bizonytalanságra, a tulajdonos(ok) vagy a szerződéses partnerek nem érvényesíthetik teljes körűen azon kárigényeiket, melyek károkozási körülményei kapcsán az ő ellenőrzési körükben is lett volna kármegelőzési vagy kárenyhítési lehetőség.
A szerződésen kívül harmadik személyeknek okozott kár vonatkozásában viszont már a vezető tisztségviselőknek is fontos az olyan kockázatkezelési rendszer fenntartása, mely az új Ptk-val hatályba lépő egyetemleges felelősség miatt nem csak kármegelőzésre illetve kárenyhítésre, hanem a személyes felróhatósági körülmények kialakulásának (és megállapíthatóságának) megelőzésére és elkerülésére is alkalmas. Harmadik felekkel szemben ugyanis a tulajdonos(ok) által adható „felmentvény” nem nyújt védelmet, sőt, információ eltitkolásának minősíthető esetekben a tulajdonos(ok) későbbi kárigényével szemben sem! A vezetői felelősségbiztosítások az alkalmazott kizárási feltételek és a biztosítási időszakok értelmezési problémái miatt szintén nem jelentenek teljes körű védelmet a vezető tisztségviselők személyes vagyonának kártérítési körbe való bevonása ellen.
A szabályozott pénz-, illetve tőkepiacokon, valamint az államháztartási körbe tartozó szervezetek esetében a kis érdekérvényesítési képességgel rendelkező befektetőket és ügyfeleket, az állami vagy közösségi tulajdonosi érdekeket, valamint a közpénzek jogszerű felhasználását védő szabályozások előírják a vezető tisztségviselők felelősségi-, illetve hatókörében kialakítandó és felügyelendő kockázatkezelés megvalósulását. Egyes iparágakban pedig, a nagyobb (pl. autóipari) beszállítói lánc tagjaira vonatkozó műszaki, garanciális, minőségi, környezetvédelmi, stb. követelmények folyamatos betartására és ellenőrzésére vonatkozó vezetői felelősség szerződésben való rögzítése szintén bevált gyakorlatnak számít a bizonytalansági tényezőknek a termelési-szolgáltatási lánc egyes elemeire és összteljesítményére való hatásának előírt értéken belül tartására.
Előző rész: 1. rész: Kontrollok és mellékhatások
Következő részek: 3. rész: A siker tényezővé válása, 4. rész: A siker alapozása - irányítási szépségtippek, 5. rész: A kockázati szintek alkalmazása, 6. rész: A siker buktatóinak elkerülése, 7. rész: Szerepek és felelősségek, 8. rész: Az eredményesség értékelése, 9. rész: A vezető tisztségviselők kártérítési felelősségének egyes kérdései
Kapcsolódó ajánlatunk: Risk Management Mentoring